Az első hét végére az ápoló állomány tovább csökkent, mivel Dórának haza kellett utaznia néhány ügyet elintézni. Azért nem maradtam felügyelet nélkül, Virág erre a hétvégére visszaköltözött. Szerencsére nagyon jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy kezdtem megismerni a valódi fájdalmat. A nyakam egyre erősebben fájt és már a karomba is kisugárzott. Sajnos tudtam miről lehet szó, hiszen sok sok évvel korábban egy buta balesetből adódóan volt már nyaki porckorong sérvem. Ezt annak idején egy budapesti kórházban gyógytornával sikerült kikúrálni. Azt, hogy mitől újulhatott ki, nem tudtam, de éreztem, hogy lehet köze a műtéthez. Ezt az olasz sebész doktornő meg is erősítette később. Elmondta, hogy a 6 órás műtét közben jöhetett elő, mivel a fejem olyan tartásban volt, ami ennek kedvezhetett. Megnyugtatott, ha a fájdalom nem múlik, akkor majd ő megműt, hiszen ez ma már egy rutin feladat. Mondtam neki, hogy nem szeretném terhelni plusz munkával, és inkább a hagyományosabb kezelést preferálnám. Abba is belegondoltam, hogy nemrég az agyamat műtötte, most a porckorongomat szeretné, és ha ez így megy tovább, egy hónap múlva a prosztatámnál fog tartani.

Az ülő munkám következményeként volt már kapcsolatom egy csontkovács orvossal, akit most újból felkereshettem az időközben elkészült MRI-vel. Mivel autót vezetni nem tudtam, baráti segítséggel jutottam el a rendelőjébe. Ö alaposan kikérdezett a rákkal kapcsolatban is, illetve még néhány ötletet is próbált adni a természetgyógyászat területéről. Ezután elkezdte a manuális kezelését a nyakamnak. Ez szinte egy szerelmi vallomásnak is betudható volt, hiszen lehozta nekem a csillagokat az égről.

Ha akkor kellett volna arra sokszor feltett műtét utáni kérdésre válaszolnom, hogy a 10-es skálán hova helyezném el az aktuális fájdalom értékét, akkor valószínűleg egy 15 értéknél kisebbel nem tudtam volna leírni.

A kezelés a pénzügyi helyzetemet leszámítva más lényegi változást sajnos nem hozott. Erre nyilvánvalóan egy találkozás nem is adott esélyt. Abban viszont komoly segítséget nyújtott, hogy utána nézzek, hogy mit is tehetnék én annak érdekében, hogy ettől az elviselhetetlennek tűnő fájdalomtól megszabaduljak. Belevetettem magam újfent a Google legmélyebb bugyraiba, ahol szinte felüdülésnek tűnt a porckorong sérvről olvasni a glioblastoma után. Ez fájdalmasabb volt, de legalább a halálozási statisztikája nem volt olyan sötét.