Mint előzőleg említettem, az agyam elkezdett különböző műsorokkal szórakoztatni. Folyamatosan ismerősök hangját hallottam, de nem láttam őket. A szobában furcsábbnál furcsább betegek vettek körül.
Eljött az első éjszaka. Az agyam elkezdett egy Harry Potter-hez hasonlatos filmet vetíteni. A probléma csak az volt, hogy én nem tudtam, hogy ez hallucináció. Én ezt valóságként éltem meg. Volt benne minden. Egy fiatal srác, aki aznap jött szintén a intenzív osztályra, biztosan nem sejtette, hogy én őt láttam egy sátáni szertartás közepette, amint a félhomályos kórteremben, dörmögő monoton zenei aláfestés közben próbálta egy élő tyúk fejét leharapni. Csak ült egy tuskón a csirke előtte lekötözve, és ő úgy billeget ültő helyében, hogy a tágra nyitott szája egyre közelebb került a csirke fejéhez. A nappal oly kedves nővérek éppen azt tárgyalták, hogy valami olyan anyaggal etették meg a tyúkot, aminek a fiú nem fog tudni ellenállni és végre leharapja fejet. Utána sötét alakok indultak meg felém nagyon lassan. A zenei aláfestés is szörnyű volt. Nekem sátáni zenének tűnt. Emlékszem még egy óriási hegyre, ami egyszer csak felemelte a fejét, akkor úgy gondoltam, hogy ő az Isten, aki éppen akkor nézett körül. Szegény fiú is hozzá tartott a csirkével a kezében. Akkor esett le, hogy éppen egy rituális áldozati szertartás közepébe csöppentem. Így az első éjszakám elég kalandosan alakult. Én nem érzékeltem, hogy aludtam volna akár egy percet is. Ez egy szörnyű horror film volt. Sajnos ehhez a készülékhez nem tartozott távirányító, amivel átkapcsolhattam volna egy másik programra. Alig vártam, hogy megvirradjon.