Az új szoba tulajdonképpen kellemes volt. Akkor még azt hittem, hogy egyedül vagyok. A villanyokat lekapcsolták én meg csendesen vártam hogy a sorsom beteljesedjen.

Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy a bal kezem mellett lévő asztalon lévő vizes palack megemelkedik. Meghűlt bennem a vér. Átfutott az agyamon, hogy már megint kezdődik az éjszakai műsor. Nagyon nem hiányzott. Csak feküdtem az ágyban és vártam a történéseket. A palack csak emelkedett és süllyedt folyamatosan, mintha egy láthatatlan kéz játszott volna vele. Ekkor hirtelen az az érzésem támadt, hogy valaki engem bámul. Felnéztem a fejem fölé és ijedten vettem észre, hogy az asztalon lévő olvasólámpa helyett egy kobra bámul meredten rám, miközben lassan mozog. Éreztem, hogy nincs menekvés. Elhatároztam, hogy szembenézek a sorsommal, és felvettem a szemkontaktust a kígyóval. Kb. egy órát bámultuk így egymást, mikor éreztem, hogy jobb, ha körülpillantok a szobában. Ez alatt az egy óra alatt sok változáson ment át ez a helyiség. Először is láttam egy futószalagot. Mellette egy kis tartószerkezeten feküdt egy fej. Ennek az orrlyukából csendesen folydogáló agyat szállította el a futószalag valahová.
A másik sarokban egy furcsa lény születését követhettem nyomon. Sejtelmes fluoreszkáló görnyedt teste, minden egyes levegővételre egy kicsi próbált kiegyenesedni, de valamiért az utolsó pillanatban mindig visszahajolt. Ekkor tudtam, hogy a Harry Potter, és a Harry Potter a Jurassic parkban után, az agyam elkezdte vetíteni a „Harmadik típusú találkozásokat” is. Ez már kezdett sok lenni. Már én is éreztem, hogy itt valami nem stimmel, és le kell zárni ezeket a történéseket. Minden bátorságomat összeszedve, kicsusszantam a kobra feje alól, és nagyon lassan elindultam a kis születendő szörnyecske irányába. A szívem majd kiugrott a helyéről. Mikor odaértem, láttam, hogy egy műanyag fólia van ráhúzva egy műszerre, aminek a jelzőfénye halványan világított. Nagy kő esett le a szívemről. Ekkor realizáltam, hogy amit az utolsó 3 éjszaka átéltem, talán nem is a valóság volt. Visszapillantva az ágyamra, láttam, hogy visszakaptam az olvasólámpámat, a vizem is nyugodtan pihent az asztalon és a futószalagot is elbontották.

Éreztem, hogy esetleg az orvosokkal is konzultálni kellene a látomásaimról.