Számos, a témába vágó irodalom áttanulmányozása után arra a következtetésre jutottam, hogy az alábbi területeken tudok tevékenyen hozzájárulni a saját gyógyulásomhoz:

- Sport

- Táplálkozás

- Stressz-mentesítés, lelki gyakorlatok

A múltban azt gondoltam, hogy egészségesen élek, de azért a betegségem rádöbbentett arra, hogy bőven van tennivalóm mindhárom területen.

Azt is elhatároztam, hogy utánanézek annak, hol kaphatnék professzionális segítséget egy természetgyógyászattal is foglalkozó orvostól, természetesen csak kiegészítő terápiaként.

Két dolgot azonnal elkezdtem. Az első a sport volt, a második az evési szokásaim drasztikus átalakítása.

A sport volt az egyszerűbb, hiszen ez eddig is életem részét alkotta, de most újra kellett kezdenem.

Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzám, így elkezdhettem a természetben kocogni.

A futásban igazából egy dolgot szerettem: azt a pillanatot, amikor beértem a célba. Elkezdeni nem volt túl egyszerű, és egy kicsit attól is tartottam, hogy hogyan fogom bírni. Arra is kellett figyelni, hogy ne hajszoljam túl magam, hiszen ez a izomzat elsavasodásával jár együtt, ez pedig a ráknak kedvez. Ezt a kritériumot a futás esetében nagyon könnyű volt betartani, nem lett izomlázam.

Természetesen fokozatosan láttam hozzá. Szerencsére a nejem ebben is a partnerem tudott és a mai napig tud lenni. Egy erdei futópályán gyűrtük le a 3 km-t két-három alkalommal hetente. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az elejétől fogva jól esett, de az biztos, hogy egyre jobban élveztem és kezdtem ahhoz az részidőhöz közeledni, amit a betegségem előtt futottam. Természetesen sokat sétáltunk is. Próbáltam minél több időt a természetben tölteni, és éreztem ennek gyógyító erejét. Nap mint nap rácsodálkoztam arra, hogy milyen gyönyörű is a hely, ahol élünk. Olyan voltam mint egy újszülött, aki most látja először ezeket a dolgokat. Séta közben próbáltam kiüríteni az agyamat és csendben meditáltam és hálát adtam Istennek, hogy még részese lehetek ezeknek a boldogító pillanatoknak.