Aki ismeri a történetemet, valószínűleg nem nagyon érti a blog címét, pedig komoly oka van annak, hogy szerencsésnek érzem magam. Az első és legfontosabb, hogy élek és jól érzem magam. Erre 2014 márciusában kevesen fogadtak volna nagyobb összegben. A betegségem természetének a szakirodalomban történő áttanulmányozása után, én sem tettem volna másként a helyükben. Bennem azonban nagyon erős motiváció volt a gyógyulásra és elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy az onkológus által jósolt 1-2 évet messze túlhaladjam. Most már tudom, hogy erre minden esélyem megvan.

A blog írására már a betegségem elejétől fogva gondoltam, de látva azt, hogy a hasonló témában íródott blogok szinte mind elhaltak (a szerzőjükkel együtt), úgy gondoltam, hogy inkább várok, hogy ne csak egy újabb rossz példa legyek én is a sok közül, hanem adhassak reményt más betegeknek is.