A CT után betoltak egy közös kórterembe. Itt voltak azok a betegek, akik állandó felügyeletet igényeltek. Levetkőztettek, és kaptam egy hátulgombolós pizsamaszerű kötényt. Minden ápoló szuper kedves és szolgálatkész volt. Olyan érzésem volt, mintha egy 5 csillagos szállodába…

Általában kevés szó esik a családról és arról, hogy ők hogyan élték meg ezt. Utólag visszagondolva, úgy érzem, hogy az ő helyzetük sokkal nehezebb volt mint az enyém, hiszen számomra nem igazán tudatosodott ekkortájt a helyzet súlyossága. A következő bejegyzést a fiam írta.…

  A nejem munka után azonnal indult velem a CHUV (lausanne-i egyetemi kórház) sürgősségi osztályára. A várakozás unalmas perceit azzal ütöttem el, hogy próbáltam a nejemet meggyőzni arról, hogy semmi bajom nincs, és csak az időnket vesztegetjük. Szerencsére ő hajthatatlannak…